Oroszlánhajsza 
Lali nagy vágya egy hím oroszlán volt. A vízilóhúsból kihelyezett bétek egyikére rájárt enni egy pár oroszlán. Kiültek a földi lesbe, de csak három nőstény volt. Az egyik valószínű kiszimatolta őket, mert elindult feléjük. A Pali és Lali vérnyomása rendesen megemelkedett, és rendesen szorongatták puskájukat. Végül a cicák odébb álltak, és gond nélkül hazajöttek. Második alkalommal mikor kiültek, csak egy mongúz jött ki.
Tegnap reggel kimentek roan és elandot keresni. Már hazafelé jöttek, mikor megláttak egy magányos bikát. Kicsit messze volt, az úttól, a fák között a sűrűbe. Botond árkon bokron, fán és bozóton át vezette rá a autót, Pali szokás szerint pár másodperc alatt tüzelt, a roan pedig elfeküdt. Nagy volt az öröm, mert a Miyombo 3 éves történetében először sikerült roant lőni. Visszaérve, jó nagy buli kezdődött, fogytak a viskys-kolák és sörök. Még mielőtt visszaértek volta váratlanul megérkezett a campbe a senior-cheef a slepjével együtt. Ez az ember Zambia 1/5-ének a területi főnöke. Nagy hatalmú "úr". Botond megbeszélte velük az üzleti dolgokat, kajáltak, majd távoztak. Persze többször koccintottak, mint kellett volna, így hát mindenki jó kedvel nézet az este elé. Reggel a Bush-Camp nevű bétről Arieef egy hosszú sörényszőrt hozott be, a húsból szedte ki, - itt kajált egy hímoroszlán. Elégé alkoholos hangulatba mentek ki a lesre, féltettük is őket. Terv szerint az autó, miután kirakta a lesre őket, visszajött volna a campbe. De még nem értek vissza a 10 perces útról, mikor már lövéseket hallottunk. Először egy, aztán rögtön kettő, majd még négy. Hegyeztük a fülünket, és találgattuk, hogy mi történhetett. Kb 10 perc múlva meghallottuk a nagyon távolból, hogy énekelnek, így hát mindnyájan kirohantuk a kapuhoz. Hozták a cicát. Alighogy kiértek, pisáltak egyet és rágyújtottak a cigire, máris jött a hímoroszlán. Lali első lövésre dögre lőtte, de Botond azért a bömbölőből kettőt utána küldött. A további négy lövés az volt, amikor örömükben kitáraztak.
Ahogy visszaértek a campbe ment az öröm ujjongás és éneklés. Összes helyi fekete ide rohant és ünnepelt. Fotózkodás után elmentek a faluba dobosokért és helyi sörért, amit csak a feketék isznak. Majd óriási buli volt sokáig. Doboltak, énekeltek, ezerszer eljátszották, hogy hogyan halt meg az oroszlán. Mi se tétlenkedtünk bárpultból majdnem az összes pia elfogyott.
Még reggel is szólt a dob és táncoltak. Ma nekünk is pihenő nap volt. Lehet már délután még kimennek vadászni. Délután Botonddal fürödtünk a Luangwában. A vize nagyon sekély, alja homokos. A víz nagyon meleg, kb 28-30°C-os. Mondjuk nem csoda, hisz tűz a nap, a szél pedig olyan, mintha egy óriási hajszárító fújna egész nap. Árnyékban is 45 fok van.


[ hozzászólás ] ( sb_view_counter_plural_pre121 megtekintés )   |  permalink  |  $star_image$star_image$star_image$star_image$star_image ( 2.9 / 138 )
Hajnali hajsza 
Hajnali 3:45 ébresztő. Gyors kávé-tea, álmos pillantások, majd 20 perc múlva indulunk. A Camptől keletre van egy olyan terület, ahol relatív nagy a roan és eland mozgás.
Még csak a csillagok virítanak a a koromsötét égbolton. Mi reflektorfényben zötykölődünk a platón. Relatív hideg van, azaz a nappali 45 fokhoz képest, csak 15-20 fok van. Ilyen korán még mozognak a hiénák, így hát készen állunk lőni, ha találkozunk vele. Ez abból állt, hogy én az egyik kezembe szorongattam egy nagy reflektort, a másikban a kis videokamerám. Egyszer a jobb oldali bozótba az autóreflektor-fényében megcsillant egy szempár. Nagy reflektorral megvilágítva kiderült, hogy bushbaby (majom). Mentünk tovább, de már csak az erőseb fényű csillagok világítanak. Keleten az ég alja szürkül a fák koronái között. A menetszél annyi port tól az arcunka, hogy a szemünk alján a könnyel elvegyülve úgy nézz, ki, mintha kifestettük volna feketére a szemünket.
Egy vízmosásnál Botond megáll, kiszáll és meredten nézi az előtte levő kupacot. Majd annyit mormol, hogy "roan". Ergo, legalább nem mondhatjuk, hogy szart se láttunk, mert a nagy kupac az az volt. Egyre sűrűbb bozótba megyünk, így néha nagyon le kell hajoljunk, hogy egy-egy le ne vigye a fejünket. Nemsokára a fák koronái között már látható a nagy narancssárga korong felső fele. 10 perc alatt kb 10-15 fokot melegedik a levegő és lekerülnek a pulcsik. Immár nappali fényben szemléljük az elsuhanó tájat. Hiénáról lemondunk, ilyen világosban nagyon ritkán lehet látni. Egyre több roan és eland nyomott találunk. A fekete trackerek egyhangúlag és határozottan mondják és mutatják, ez két napos, ez egynapos, ez pár órás. Hogy honnan tudják ilyen pontosan, az örök titok. A legöregebb tracker, Zimba, megkapta a GPS becenevet. A múltkori roan lövésnél 7 órán át gyalog üldözték a felfelé a dombokon, a sűrű bozótban. Mikor vissza kellett jönni, Botondnak lövése se volt, hogy merre van az autó, a saját GPS-e nem volt nála. A roan menekülés közben jobbra-balra kanyargott, így jól elkeveredtek. Miközben tanakodtak, hogy merre is, Zimba, a többiek véleményével ellentétes irányban elindult, a fogai között annyit dünnyögött, hogy erre. Nem nagyon hittek benne, de mivel nagyon határozott volt, ezért mentek utána. Kb. két óra menetelés után pontosan ott lyukadtak ki a bozótból, ahol az autót hagyták.
Most is Zimba vette észre egy egykori vízátfolyás homokos medrében a nyomott, és annyit mondott, hogy kb 10 perce elment felfele. Arra már nem követhettük, így hát kerestünk tovább. Egy kis tócsához, un. itatóhoz értünk, ott is sok nyom volt, és újra dörmölték a kijelentéseket, hogy itt minden éjszaka kijár egy öreg-nagy roan inni. Ezt érdemes és meg lehet lőni. Botondnak van az egyik fára építve itt egy magaslese. Lali máris fel akart rá ülni és akár 24 órát is várni, hogy meglőhesse. De nem volt nálunk ehhez megfelelő felszerelés (kaja, akkumulátoros éjjeli reflektor, és elég víz). Lali nem maradt ott, de a nagy tervek megvoltak, hogy következő este kiültetjük.
Visszafelé utunk egy tegnap kirakott oroszlán-bét felé vitt. Zimba és Tobias bement a sűrűbe megnézni, hogy járt-e itt esetleg. Nagy vigyorral rohantak vissza, hogy evett belőle. Örömünkbe mind bementünk és szemlére vettük. Nagyon sokat evett és szép nagy lábnyoma volt. Pár perces vita alakult ki a trackerek között, hogy egy vagy két oroszlán volt-e ott. Végül is abban maradtak, hogy lehet, hogy kettő. Botond műholdas telefonon máris kiadta a többi embernek az utasítást, hogy hova és milyen lest építsenek a béttel szembe. Ekkor jött a jó hír, telefonon, hogy egy másik helyen, másik béten is evett az oroszlán, és ott is óriási nyomok vannak. Hűha, hogy is legyen, hova is üljön ki a vadász - tanakodtunk a további úton. Botond kitalálta a tervet, és megállt telefonálni, de majdnem azonnal felordított: Hű bameg! Egy óriási oroszlánnyom volt az út menti porban. Lemértük, lábnyoma majdnem egy emberi tenyérnyom. Ekkor nyoma csak nagy hímoroszlánnak van. Ez az út egy kis falútól kb. 100 méterre volt. Továbbmentünk, és a falú határában felvettük, Botond egyik emberét, Kaluvát. Ő köszönéssel egybekötve újságolta, hogy az éjjel bement a faluba az oroszlán, és ott üvöltött a házak között. Ugyebár csak a hímoroszlán üvölt, és ez elég távolt volt ahhoz, hogy mi a campben haljuk, pedig ott is hallottunk az éjjel üvöltést, és valószínű az volt, melyiknek a nyomát a Zoliék látták. Mire visszaértünk a campbe, készen volt a haditerv. A camphez legközelebbi leshez, ahol a Zoliék látták a nyomokat, kiülnek lesre ma délutántól. A másik két helyen is megépítik a lest, de oda csak mozgásérzékelős kamerákat rakjuk ki. Ugyanis egyszerre nem lehet/szabad több helyre kiülni, mivel csak egy oroszlánt szabad meglőni. Az oroszlánok majdnem percre pontosan napnyugtakor mennek ki kajálni, és ha véletlenül egyszerre kettőt lőnek meg, akkor Botondot nagyon súlyosan megbüntetnék, akár az engedélyébe is kerülne.
Még reggeli előtt megkapták a csapatok az utasításokat, ki fűért, ki fáért ment a lesépítéshez. Mindhárom helyen jó lesnek kell lenni délutánra.
Mire megreggeliztünk, már 10 óra volt, és árnyékban is több mint 40 fok volt. A csapat nagy része telt hassal dőlt el izzadni egyet az ágyában, ugyanis aludni nem nagyon lehet.
Mindenki türelmetlenül koncentrál az estére. Pali, Lali és Botond fog kiülni a lesre, a trackerekel én a kocsiban fogok várni, a lestől kb. 500 méterre. Ha eldördül a lövés, akkor odamegyünk és megnézzük, hogy mi történt. A többiek pedig a campbe izgulnak. Ha sikerül lőni egy hímoroszlánt, akkor nagy buli lesz, - táncos, tüzes. És elhangzik majd a Chipolopolo!


[ hozzászólás ] ( sb_view_counter_plural_pre106 megtekintés )   |  permalink  |  $star_image$star_image$star_image$star_image$star_image ( 3 / 138 )
Gyűlnek a trófeák 
Pár eseménydús napon vagyunk túl. Csak címszavakban, időrendi sorrendben: Röszi lőtt egy kúdút, majd egy nagyon öreg vízibak-ot. Aztán Pali egy igazán öreg, nagyon szép trófeájú bushbakot, vele egy időben Rösszi lesről lőtt szintén egy bushbakot. Aztán Lali egy hatalmas, nagyon öreg, ősállat bozóti disznót. Tegnap előtt reggel kimentünk újra bivalyt keresni, mert még nem sikerült lőniük. A csorda irányt váltott, ezért nem találták. Zimba, a sasszemű tracker meglátta és megtalálta nyomokat, és megtaláltuk az új csapásukat. De már átmentek volt a túlpartra. Oda nem követhettük őket. Ezután elmentünk és építettünk egy lest a folyóparton, és csalit raktunk ki a krokodilok számára, mert Rösszi szeretett volna lőni egyet, én meg fotózni szerettem volna egy nagyot. De a krokik okosabbak voltak, vagy nagyon jól voltak lakva, nem jöttek oda. Igaz, hogy a szél is forgott, ezért valszeg megérezték a szagunkat. Feljebb , kb 300-500 méterre sütkéreztek. Nem baj, ez lesz még máskép is.
Tegnap nagyon korán elmentek újra a bivalyokra. Most már tudták, hogy hol járnak, így meg is találták őket. Volt kis kergetőzés. Hol a bivalyok kergették őket, hol ők őket. Végül is Pali lőtt egy 46,65 inches terpesztésűt, Rösszi egy 43 incheset, de az övé elszaladt, át a túlpartra. Kis telefonálgatás után utána mehettek és a nyomot követve meg is találták. Kisebb lövöldözés után végleg megadta magát. Késő este értek be a campbe.
A maradék víziló és majom tetemeket beraktuk a lappával szembe a folyóba, hogy hátha rájön egy kroki. Jött is kettő, de csak a szemük lóg ki a vízből, nem mertek még a zátonyra kijönni és megkóstolni a kedvencüket a majomhúsit. De kivárunk :)
Keressük még a hímoroszlánt. Többször hallottuk és hallották a helyiek a közelben üvölteni. Hét helyre van felrakva bét, azaz oroszlánnak egy kis víziló húsi. Egyikből ettek is pár napja oroszlánok - ezt onnan tudták, hogy a fára felkötött- belógatott hús alá homokot szórnak, és ebben látszanak a nyomok. Ki is ültek rá Lali, Boti és Pali, de csak három nőstény oroszlán jött ki. Igaz a les felé el is indult az egyik, ettől majdnem beszartak, szorongatták is a puskákat a kezükbe rendesen. Végül is elmentek, és béka volt. Másik leshelyeken, csalikon hiénák jártak. Pali szeretne lőni hiénát, de nem bír késő éjszakáig kiülni. A hiéna általában nagyon késő éjszaka jön kajálni. De ha már megvan a többi vad, azaz nem kell hajnali fél négykor kelni, akkor majd sor kerül a hiénára is.
A camp a Luangwa partján, egy kanyarban fekszik. Négy nagy salé, két kicsi, konyha, lapa, és az adminisztratív-feldolgozó épületekből áll. Hajnalban rengeteg állat jár le a szembe levő partra. Ma reggel is voltak majmócák, impalák, bushbakok. Rengeteg madárfaj röpköd és halászik itt. Fehér fejű sasok, különböző gólyák, kányák, marabúk, jégmadarak. Van itt még nílusi lúd is, meg gyöngytyúkok is, melyek lehet, hogy majd a levesbe kerülnek.
A lapa egyik kijáratánál van a fegyvertartó. Ott vannak a Botond puskái, és a vendégek nagy rész is itt tartja. Ezek általában mindig töltve vannak, bár cső alatt van a lőszer bennünk. A legkisebb egy 022-s kaliberű, un. Kis golyós puska, ezzel kell majd lőni a gyöngytyúkokat és vagy a ludakat. Van még 300, 375-ös és 500-as kaliberű is. Az 500-as az duplacsőves, beceneve Bömbölő. Nevéhez hűen, ha megszólal, akkor igen erős hangja van. Most mindegyik vadász 375-ös kaliberű fegyvert hozott. A fegyverek többsége a német Blaser fegyvergyárból származik. Vannak még Remington meg Ruger fegyverek is. Az ötszázas és a sörétes puska kivételével mindegyiken van céltávcső (Swarowski, Zeiss, Leica). A legtöbbet használt lőszer 375-ös H&H Mag RWS. Ezek expanzív lövedékek, azaz becsapódás után szétnyílnak, gombásodnak, így nagyobb belső sérülés okoznak. Használnak még teljes köpenyes lövedékeket, azok mindenen átmennek rendesen. A vízilóból egészben, majdnem sértetlenül, újrahasználhatóan szedtek ki a nyúzók egy ilyent.
Vannak "normál" kereső távcsövek is. Igen drágák ezek a darabok. 3-400 ezer forintba kerülnek. A Pali távmérős Zeiss távcsöve 3500€, ami majdnem egy millió forint. Azért ilyen drágák, mert az mellett, hogy igen jó minőségűek, nagyon strapabíró kivételben készültek. Nem csodálom, nem sok minden bírja ki az itteni, relatív nehéz körülményeket - port, koszt, rázkódást.
Nos mivel mindjárt kész a reggeli, így mára ennyi. Kezd nagyon meleg lenni, azaz reggel 9 órára már 35 fok van, ez délutánra eléri a 42-45 fokot is. Úgyhogy nem fázunk :)


[ hozzászólás ] ( sb_view_counter_plural_pre119 megtekintés )   |  permalink  |  $star_image$star_image$star_image$star_image$star_image ( 3 / 154 )
Víziló 
Kedd estére megérkeztek a Juhász Paliék. Szegényeket nagyon megviselte a hosszú út és a sok gin-tonic. Szerda egész nap pihenő volt. Délután belőtték a sok puskát, majd kimentünk, hátha impala, puku, esetleg vízibak kerül a puska elé. Sokat láttunk, de egyik se volt lőtávolban, vagy lőni való.
Tegnap (csütörtök) hajnali fél négykor keltünk és kimentünk vízilóra vadászni. Első helyen nem sikerült lőni, de a második helyen 10 óra pár perckor Lajos meglőtte az elsőt, majd kb 10 perc múlva Attila a másodikat. Utána beindult a showműsor, azaz vártuk, hogy a vízilótetemek feljöjjenek a felszínre. Kb. egy óra múlva feljött az Attiláé, és nagy volt az izgalom, hogy mi van. De egy óra múlva az is feljött. Közben legalább 150 fekete gyűlt össze, hogy hátha kap a húsból. Botond ezek közül kiválasztott 8at, akik segítenek kihozni a cocókat. Ezek két lélekvesztő ladikon bementek a vízilovak közé és kötelet kötöttek a lábukra, majd kihúzták őket. Az Attiláé egy nagyon öreg bika volt. Hatalmas, nagyon vastag és kopott agyarakkal. A bőrét sok seb barázdálta már. Mindkét szemén szürke hályog volt, valószínű, hogy a ballal már egyáltalán nem is látott. Valószínűleg a csordából már kivert öreg bika volt.
Lajosnak a vízilova egy hatalmas fejű tehén volt. Lövéskor ugyebár az ember csak a víziló feje búbját látja, és ennek méretéből következtethető a neme. És ez mivel hatalmas fejű volt, nagyobb mint az Atilla által lőtt bika, így hát meglőtték. Mikor ki akarták hozni, a többi a víziló nem engedte. Így utólag egyértelmű a kép, ez volt a vezértehén a csordában, melynek sok tagja valószínűleg az ő borja volt.

Fotózkodás után beindult a darabolás és az autóra pakolás. A két fejet, 7 lábat és egy-két belsőséget, valamint sok palack vért hoztunk el. Ezek oroszlán csalinak kellenek. Az ottmaradt többi részen, már indulásunkkor összeverekedett a felgyűlt tömeg. Volt ott olyan buli, mint a rajzfilmben, a kavargó porfelhőből, néha kirepült 1-2 ember, de amint felállt, újra visszarohant. Egy darabig néztük, Botond és Boston, a vadőr, próbáltak rendet teremteni, de kevés sikerrel. Otthagytuk őket. Hazafelé a két autón voltunk 17-en, és a két vízilómaradványai, ami kb. volt 3 tonna. A LandCrusiser és a Hilux is vette így megpakolva az akadályokat. Eszméletlen mit kibírnak ezek a Toyoták. Hazafelé találkoztunk egy majomcsapattal, így Palkó kezében is elsült ötször a 375-ös Blaser. Két nagy pávián bánta a találkozást. Koponyájukból trófea lesz, a többiből meg krokodil csali.
Így elégé elfáradva, dőltünk az ágyba már este fél tízkor.
Ma reggel kimentek a bivalyra vadászni, most kíváncsian várjuk, hogy milyen eredménnyel.
Ha sikerrel, akkor lehet, hogy már délután kimegyünk krokodilra vadászni.

[ hozzászólás ] ( sb_view_counter_plural_pre133 megtekintés )   |  permalink  |  $star_image$star_image$star_image$star_image$star_image ( 3 / 154 )
Miyombo Safari Camp 
Már pár napja itt vagyunk a Luangwa partján, Chifunda és Chama között, Miyombo Safari Ltd. campjében.
Mfuwe-ból dél körül indultunk, és este 9 körül értünk a campbe. Az "út" ugyan csak 250km-er, de sajnos elég távoli fogalom az úttól. Bár ez az országos térképen is főútként van jelölve, és ez itt tényleg főút is, de én inkább két keréknyomnak hívnám. Nagyon sokszor vízmosásokon, homokon, poron keresztül vezető járás.
Az út harmadánál elszállt a Landcruiser kuplungja, nem lehet váltani. Hamar kiderült, hogy az egyik dugattyú szimeringje ment ki. Kb. fél óra szerelés után meg lett javítva és folytathatjuk az utat. Kb. 30 kilométerrel a cél előtt letört az első jobb teleszkóp. Ekkor már sötét volt, de így is 10 perc alatt kivettük és nélküle folytattuk az utat.
Nagy volt a boldogság, mikor megérkeztünk. Botond barátomék finom kajával vártak minket (pácolt bivalybélszín és pukuhúsból készült tárkonyos raguleves).
Az első napok pihenéssel teltek. Pecázgattunk és a campel ismerkedtünk. Négy salé (hálószoba), nagy lapa (nappali-kajálda-bár), valamint mindenféle gazdasági épület van. De erről inkább sok képet mutattok majd, mert azok beszédesebbek. :)

Tegnap (szeptember 23) elmentünk Katával és Botondal Chamába bevásárolni. Chama is egy kis Zambiai város. Kb 2-3000 ember lakhat benne. Aszfaltozott útja nincs, a por meg száll mindenfelé. A boltba, ahol vásároltunk, a boltos számára megcsináltuk az év üzletét. Pedig csak a campbe szükséges kaja és tisztasági cuccokat vettük. Piacon is vásároltunk, ahol sok fényképet tudtam készíteni a helyiekről. Chamaig az út 2-2,5 óra, azaz a 60 km-ert ennyi idő alatt lehet lenyomni. Mire este visszaértünk, már sötét volt.

Ma (szept. 24) korán reggel keltünk. Megpróbáltunk korán reggel a Luangwába tigrishalat fogni. Nem volt kapás, vagy csak hamar feladtuk. Utána elmentünk lest építeni egy itatóra, majd feljebb bivalyokat, illetve nyomaikat kerestük. Jött velünk 3 tracker (nyomkövető), valamint két vadőr. Olyan eszméletlen szemük van, hogy menet közben a platóról látták, hogy az autó előtt 25 méterrel milyen nyomok vannak.
Napközben a nagy melegben döglés volt, később újra pecázgattunk. Kapás volt, de semmit nem fogtunk. Eközben lejött Thobias, az egyik helyi, és egy bot végére kötött, egy 2-3 méteres damilt, arra egy radírgumira hasonlító valamit, úszóként, majd egy kis horgot. Míg mi semmit se fogtunk hárman, addig ő, kb 10 darab tigris halat szedett ki.
Pedig a Golyó, Magyarországon horgászatban bajnok, több díja is van.
Jah, első nap azért mi is fogtunk egy Afrikai harcsát, kb 3,5kg-s. Én akartam pecázni, de Botond dobta be, és Tibi bácsi húzta ki.

Areef még tegnap elment Mfuwéba. Ma reggel érkeztek meg oda Juhász Paliék. Ha időben indultak volna, akkor már itt lennének. De beültek Gin-Tonicozni, és még messze járnak. Legalább két óra amíg ideérnek. Ha nem nagyon későn érnek ide, akkor holnap reggel már mennek vízilóra vadászni.


[ hozzászólás ] ( sb_view_counter_plural_pre167 megtekintés )   |  permalink  |  $star_image$star_image$star_image$star_image$star_image ( 3 / 156 )

<<nav_first <Előző | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | Következő> nav_last>>