Wataridori színkör

...mert kell egy jó csapat

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Augusto Boal üzenete a Színházi Világnapon

Különösek az emberi társadalmak mindennapjai, de bizonyos alkalmakkor mégis színházi előadásokra van szükségünk. Ezek fontos társasági események, olyanok, mint amilyenre most eljöttek.
Nem tudatosul bennünk, de az emberi kapcsolatok színházi mintákat követnek: a tér használata, a testbeszéd, a szavak megválasztása, a hanghordozás, a gondolatok és érzelmek ütközése, vagyis mindaz, amit a színházban bemutatunk, és saját életünkben is megélünk, azt sugallja: a színház teremtett minket!
A menyegzők, a temetések spektákulumok, de egyben a mindennapi élet jól ismert rítusai is. A ceremóniák, a reggeli kávézások, a köszönések, a bátortalan szerelmek és a viharos szenvedélyek, a szenátorok tanácskozása, diplomaták találkozója, ez mind színház.

Művészetünk arra tanít, hogy nyitottan fogadjuk be a mindennapi élet előadásait, melyekben egyformán vagyunk színészek és nézők, s elmosódik a színpad meg a zsöllye közti határ. Valamennyien művészek vagyunk: a színház arra tanít, hogy meglássuk azt, ami nyilvánvaló, de már annyira hozzászoktunk, hogy észre sem vesszük. A megszokott láthatatlanná válik, és épp azért hozunk létre előadásokat, hogy megvilágítsuk mindennapi életünk színpadát.

Múlt év szeptemberében egy váratlan "színházi meglepetés" csapott le ránk: azt képzeltük, hogy biztonságos világban élünk, és bár távoli, vad tájakon háborúk, népirtások, vérengzések tombolnak, embereket kínoznak, mi biztonságban élünk, pénzünket tekintélyes bankokban helyeztük el, vagy becsületes brókerre bíztuk; aztán azt akarták elhitetni velünk, hogy ez a pénz nem is létezett, hogy csak néhány, egyáltalán nem virtuális, de nem is megbízható vagy tiszteletreméltó közgazdász siralmas, virtuális agyszüleménye volt. Ez rossz színház, sötét cselszövés, amelyben néhányan sokat nyertek, és sokan mindent elvesztettek. A gazdag országok politikusai titkos megbeszéléseket tartottak, és csodatévő megoldásokkal álltak elő. Mi, a nézők, az áldozatok, az erkély utolsó soraiba szorultunk.
Húsz évvel ezelőtt Racine: Phédráját rendeztem Rio de Janeiróban. A díszlet szegényes volt: a földön két tehénbőr, körülötte bambuszrudak. Minden előadás előtt a következőket mondtam a színészeimnek: "Vége a próbáknak, annak, hogy napról napra újabb variációkat próbáljunk ki. Amikor átlépitek a bambuszkerítést, közületek senki sem hazudhat többé. A színház az elrejtett igazság maga."

Amikor a felszín mögé nézünk: mindenütt elnyomókat és elnyomottakat, osztályokat és kasztokat látunk, egy igazságtalan, kegyetlen világot találunk. A mi dolgunk, hogy egy másfajta társadalmat képzeljünk el. Meggyőződésünk, hogy ez lehetséges. A mi dolgunk hát, hogy ezt a színpad deszkáin és az életben megvalósítsuk.

Nézzék meg az előadást, és amikor hazatérnek, játsszák el a saját darabjukat, és vegyék észre azt, ami kiböki a szemük, de soha nem látták meg. A színház nem esemény, hanem életmód!
Mindannyian színészek vagyunk: állampolgárnak lenni annyit jelent, hogy nem elégszünk meg azzal, hogy társadalomban élünk, hanem megváltoztatjuk azt.

Augusto Boal brazil drámaíró, rendező, elméleti szakember. Rio de Janeiróban született 1931-ben. Az Elnyomott Színház elméletének megalapítója. Számos elismerésben, kitüntetésben részesült. 1956 és 1971 között Sao Paulóban a Teatro ARENA igazgatója volt. Ennek a színháznak a létrehozása jelentősen megváltoztatta a brazíliai színházi életet, színházi modellt. Céljuk egy népszínház megvalósítása volt. Elsősorban kortárs brazil szerzők műveit állították színpadra, de a nagy klasszikus világszínházi repertoárt is színre vitték, többek között Moli`ere, Ruzzante, Lope de Vega, Brecht stb. drámáit. Később zenés darabokat is játszottak, de kísérleteztek új műfajjal is. Létrehozták az úgynevezett Színház-naplót, és ebből nőtt ki a Théâtre de l´Oprimé (az Elnyomott Színháza).
1964-ben az első katonai puccs mindent megkérdőjelezett, bevezették a cenzúrát. 1968-ban a második államcsíny pedig véget vetett mindenféle népszínházi kezdeményezésnek. Diktatúra vette kezdetét az országban. Az ARENA Színház elkötelezett, a diktatúra ellen harcoló színházzá vált. 1971-ben Augusto Boalt letartóztatták, megkínozták, és ezután száműzetésbe kényszerült. Ekkor dolgozta ki az "Elnyomott színháza" elméletét. 1979-ben Párizsban telepedett le, de közben rendezett Németországban és Ausztriában is. 1986-ban Brazília újra befogadta Augusto Boalt, akit Rio városának képviselői testületébe választottak. Jelenleg a Centro do Teatro do Oprimado do Rio de Janeiro munkáját irányítja.

A Színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet 1961-es bécsi közgyűlésének határozata alapján tartják 1962 óta annak emlékére, hogy 1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.

 

Hozzászólások  

 
# burtonrandle 2015-09-12 16:59
Köszi! Remek cikk lett, ritka gyöngyszemnek számít.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Bejelentkezés tagok számára

A regisztráció csak meghívás esetén lehetséges.

Kép találomra

DSC_0212

Utolsó hozzászólások

  • én ismertem, és kivagyok, hogy ez történt Bővebben...
  • Köszi! Remek cikk lett, ritka gyöngyszemnek számít... Bővebben...
  • :lol: Ez jó! Tetszik! Bővebben...
  • Üdvözletem! Nagy örömmel fedeztem fel a Wataridori... Bővebben...
  • Kedves Wataridori Színkör! Örömmel fedeztem fel, h... Bővebben...
Oldalainkat 7 vendég böngészi

Ugrás az oldal tetejére Hozzáadás a könyvjelzőkhőz

Ez honlap a Wataridori Színkör tagjai és szimpatizánsai számára készült.
2009-2015 © Erőss Elemér, Korona Szoftver Kft, JoomlaPhoca